Japánban a figurák és babák rendkívül népszerűek, és ellentétben azzal, amit gondolnánk, semmi közük a modern japán animék és mangák iránti rajongáshoz.
Valójában a hagyományos japán babák ősidők óta fontos helyet foglalnak el a japán kultúrában, és valódi műalkotásoknak tekinthetők. Számos évszázad innovációjának, alkotómunkájának és kifinomultságának eredményei. Egy hagyományos japán művészet, amely folyamatosan fejlődik.
Írtunk Önnek egy rövid útmutatót a felkelő nap országában található japán babák történetéről, stílusáról és sajátosságairól.
A Kokeshi japán baba
A Kokeshi babák olyan fa babák, amelyek hengeres testből és kerek fejből állnak. Az első Kokeshi alkotások 150 évre nyúlnak vissza, és a japán szigetvilág északi részén, Tohoku régióban születtek. Ezeket a babákat akkoriban fafaragó mesterek faragták, virágos mintával festették, majd lakkozták.
Abban az időben a Kokeshi babák gyermekjátékként és a japán turisták szuvenírjeként szolgáltak. Ennek a fa figurának nagyon paradox története és jelentése van. A kokeshi szó azt jelenti, hogy “eltüntetni a gyermeket”, és mindjárt megértjük, miért. Azokban a sötét időkben, amikor a nyomor sújtotta a falvakat, az asszonyok kénytelenek voltak megölni saját gyermekeiket, hogy ne ítéljék őket éhhalálra. Minden megölt gyermek emlékére egy Kokeshi babát faragtak. Így senki sem felejthette el a gyermekek áldozatát a falu túléléséért.
Másrészt a Kokeshi baba az egészséges gyermek iránti vágyat és kívánságot jelképezi. A japán hagyományban ezeket a csinos fa babákat a barátság vagy a szeretet jeleként ajándékozzák valakinek.
A Daruma japán baba
A Daruma egy nagyon népszerű szerencsehozó figura Japánban, amelyet a turisták is előszeretettel vásárolnak szuvenírként. Ez a különös, kerek formájú baba, karok és lábak nélkül, a zen buddhizmus alapítójának, a legendás Bodhidharmának az ábrázolása. A legenda szerint ez az ember 9 egymást követő évig meditált, levágta a szemhéját, hogy ne aludjon el, és a végtagjai elsorvadtak a mozdulatlanságtól.
A Daruma baba egy szerencsehozó tárgy, amely lehetővé teszi egyetlen kívánság teljesítését. Amikor vásárol egy Darumát, a szemei üresek. Amikor megfogalmazza a kívánságát, be kell festenie az első szemet, majd a figurát jól látható helyre kell tennie, hogy minden nap lássa. Miután a kívánsága teljesült, befestheti a második szemet, és egy másik Darumával újabb kívánságot fogalmazhat meg.
A Hina japán baba
A díszes Hina babák a Heian-korszakból (794–1185) származnak, és szorosan kapcsolódnak a lányok ünnepéhez, vagyis a Hina Matsurihoz, amelyet minden év március 3-án tartanak. Ez az ünnepség egy régi Heian-kori szokásból ered, amikor a nemesség olyan figurákat ajándékozott a császári párnak, amelyek az udvart képviselték és védelmet nyújtottak a gonosz szellemek ellen.
Manapság március 3-át minden kislány születésnapjaként ünneplik az országban. Ebből az alkalomból a család egy új Hina babát ajándékoz neki, amely csatlakozik a családi gyűjteményhez. A babák ábrázolhatják a császári párt, udvarhölgyeket, zenészeket, minisztereket és szamurájokat. A család anyagi helyzetétől függően ez a gyűjtemény akár 15 babát is számlálhat, amelyeket egy vörös szőnyeggel (dankake) borított emelvényen (hina dan) helyeznek el, pontos hierarchikus sorrendben. Ez a sorrend Japán régióitól függően változhat, de a császár és felesége mindig a legfelső szinten kap helyet.
A Musha japán baba
A Musha babák harcosokat ábrázolnak, akik lehetnek a császár, a császárné, miniszterek és szamurájok, vagy akár tündérmesék szereplői is. Ezeknek a harcos babáknak a készítése aprólékos és kiváló minőségű, lenyűgöző részletgazdagsággal, mivel ezek a figurák teljes páncélzatban lévő férfiakat és nőket ábrázolnak, sisakkal, fegyverekkel, sőt néha lovakkal is. A Musha baba egyes változatai gyermeki vonásokat is viselhetnek, ami éles ellentétben áll a harcos képével.
A Musha baba szorosan kapcsolódik a május 5-én ünnepelt fiúk ünnepéhez, amely a Tango No Sekku nevet viseli. A május 5-ét megelőző napokban ezeket a katonai és mitikus hősöket ábrázoló babákat egy háromszintes, zöld szövettel borított kis emelvényen állítják ki.
A Gosho japán baba
A Gosho babák pufók csecsemőket ábrázolnak nagy, kerek fejjel, apró végtagokkal és nagyon fehér bőrrel. Ezek a babák lehetnek teljesen meztelenek, vagy gyönyörű, összetett ruhákba öltöztetettek, kiegészítőkkel és az Edo-korszakra (1603–1868) jellemző frizurával.
A Gosho baba, szó szerint “palotababa“, a császári udvar számára készült, hogy a császár nevében ajándékozzák minden követnek, aki udvariassági látogatást tett a császári palotában. Ezeket a pufók babákat a jó szerencse, a védelem és a termékenység ajándékának tekintették. Ellentétben azzal, amit gondolnánk, a Gosho baba nem porcelánból, hanem rizspép és zúzott osztrigahéj keverékéből készül.
A Kimekomi japán baba
A Kimekomi elsősorban a japán babák készítési technikájára utal. A babákat fából faragják, és textil darabokkal díszítik. A technika lényege, hogy a fába bevágást ejtenek, amelybe belenyomják a közvetlenül a fa testre ragasztott textil széleit. A fejet és a kezeket gofunnal, egy finom osztrigahéj-por és ragasztó keverékéből készült fehér péppel vonják be. A hajat a fába faraghatják, vagy paróka formájában adhatják hozzá.
A Kimekomi babákat az 1700-as években hozták létre Kiotóban, és a legenda szerint egy, a Kamigamo templomban dolgozó szolga készítette ezt a babát a Kamo folyó partján talált fűzfa darabokból és textilmaradványokból. Eredetileg a babák a Kamigamo nevet viselték, utalva a templomra. Csak később nevezték el őket ugyanazzal a kifejezéssel, amely a készítési technikát, a Kimekomit jelölte. Ez a fa baba nagyon népszerű Japánban, sőt, léteznek Kimekomi baba készítő készletek is a kreatív hobbikhoz.
A Karakuri japán baba
A Karakuri babák olyan automata babák, amelyek az Edo-korszakban voltak nagyon divatosak. A nagy művészi mesterség, a technikai virtuozitás és a japán stílusú fantázia elképesztő eredményei. A gyönyörű selyemruhák alatt ez a mechanikus baba egy egész rugó- és fogaskerékrendszert rejt, amely életre kelti.
Ezeket a babákat zashiki karakuri néven is ismerik, ami szó szerint “szobai automata babát” jelent. Arra tervezték őket, hogy szórakoztassák a vendégeket a császári udvarban rendezett banketteken, a kereskedőknél, vagy egyszerűen a gazdag japánok privát szalonjaiban.
A legnépszerűbb Karakuri baba kétségtelenül a teaszervírozó automata. Ez a baba egy tálcát tart maga előtt, amelyre ráhelyezhetjük a teáscsészénket. Amint a csésze a helyére kerül, az automata elindul, és a vendég felé halad, közben apró fejmozgásokat végez. Amikor levesszük a csészét a tálcáról, az automata megáll, és ha újra ráhelyezzük a csészét, megfordul és visszaviszi a házigazdához.
A Bunraku japán marionett
A japán marionettszínház az Azuchi Momoyama-korszakban (1573–1603) kezdődött. A Bunkaru marionettek gondosan fából faragottak és kézzel festettek. Ami a fejet és a kezeket illeti, azokat szakemberek, fejfaragó mesterek készítik, mivel rendkívül bonyolultak. A fej kialakításának ugyanis lehetővé kell tennie, hogy az arc kifejezése a történet során változzon, így válhat egy fiatal lány angyali arcából egy démon félelmetes ábrázata.
A fő marionettek nagyon magasak (1,20 m-től 1,50 m-ig) és nagyon nehezek, működtetésükhöz három ember közreműködése szükséges. Az első marionettbábozó irányítja a fejet és a jobb kart, a második mozgatja a bal kezet, a harmadik pedig a marionett lábait és lábfejeit. Ez a szervezettség kiváló koordinációt igényel, hogy természetes mozgást adjon a babának. A mellékszereplőket ábrázoló marionettek egyszerűbbek lehetnek, és egyetlen ember is mozgathatja őket.
