A japán művészet, amely egyszerre finom és spirituális, igazán lenyűgöző. A Felkelő Nap Országában a Kódó (az illatok útja) az Ikebana (a virágok útja) és a Csadó (teaceremónia) mellett a kifinomultság csúcsát képviseli.
A Kódó egy hagyományos japán művészet, amely az aromás faanyagok egy rendkívül kodifikált, ősi rituálé szerinti élvezetéből áll. Az eredetileg vallási kontextusban használt füstölő hamar meghódította az arisztokraták érzékeit is.
A Kódó rendkívül nehéz szabályai sokéves tapasztalatot igényelnek a tökéletes elsajátításhoz. Így az illatok művészete, amely ötvözi az írott kultúrát és az olfaktorikus élményt, ritka és értékes marad.
A japán füstölő, egy ősi hagyományos művészet
A „Ko” 香 jelentése „illat” vagy „füstölő”, a „do” 道 pedig „út”. Így a „Kódó” 香道 kifejezés úgy fordítható, mint „Az illatok útja”. Japánban az illatszereket már több mint ezer éve használják. Az illatos fa először a nemesek és a szamurájok érdeklődését keltette fel, mielőtt elterjedt volna a középosztály körében is.
📖 A füstölők története Japánban
A füstölő több mint 6000 évvel ezelőtt jelent meg a Közel-Keleten, az egyiptomi és mezopotámiai nagy civilizációkkal, ám a szigetországba csak a 6. században érkezett meg. Japánban nem léteztek illatos fák, így azok főként Indiából származtak. A buddhizmussal együtt Kínából importált füstölőt ekkor még vallási szertartásokhoz használták, mielőtt bódító illata és jótékony hatásai miatt szélesebb körben is elkezdték volna értékelni.
🌳 A japán füstölő legendája
A Nihon Soki (Japán történelmének ősi krónikája) beszámol arról, hogy 595-ben, Szuiko császárnő idején égették el az első illatos fát. Egy legenda szerint egy agarfa tuskót találtak Avadzsi szigetének partjainál, amely Oszaka öble közelében található. Amikor a fát elégették, az illata annyira elragadó volt, hogy a szigetlakók úgy döntöttek, ajándékoznak belőle a császári udvarnak. Ezt követően egy kis sinto szentélyt emeltek az illatos fa tiszteletére.
🧘♂ A buddhizmus szerepe
A 6. század végét és a 7. század elejét a japán buddhizmus felemelkedése jellemezte, Sótoku herceg ösztönzésére. Akárcsak a teaceremónia és az Ikebana esetében, a vallás jelentős szerepet játszott a Kódó hagyományos művészetében is. A füstölő ekkor áldozati ajándékként szolgált az istenségeknek, és tisztító szerepe is volt a buddhista rituálékban. Az értékes faanyagokat Kínából importálták a füstölők készítéséhez, ami a szigetországban helyi kézműves hagyományok kialakulásához vezetett.
👃 Illatos fák az Udvarban
A Heian-korszakban (794–1185) a füstölő nagyon népszerű volt az Udvarban, ahol szaglóversenyeket rendeztek az illatok kitalálására. Az aromás műgyanta nemcsak szórakoztatásra, hanem a ruhák illatosítására is szolgált.
↗ A füstölő felemelkedése a Muromacsi-korszakban
Később, a Muromacsi-korszakban (1336–1573) a füstölő már nemcsak az Udvar kiváltsága volt, hanem elterjedt a japán társadalom felső- és középosztályaiban is. Az aromás fa elégetése a megkülönböztetés jele lett, és használata rendszeressé vált. Ezenkívül a szamurájok előszeretettel illatosították sisakjaikat és páncéljaikat füstölővel tisztulási rituáléként, így erősebbnek érezték magukat a harcban.
Ugyanebben az időszakban az értékes illatos fákat Asikaga Josimasza sógun kérésére osztályozták. A játék szabályai ekkor alakultak ki, életre hívva a Kódó művészetét. A szertartáshoz használt eszközök (Kodogu) ekkor aranyozott díszítést kaptak, és a kifinomultság csúcsára emelkedtek. Két iskola létezik, amelyek évszázadok óta őrzik a Kódó tanításait: az Oie-rjú, amelyet Szandzsónisi Szanetaka, a Muromacsi-korszak egyik japán arisztokratája alapított, és a Sinó-rjú iskola, amelyet Sinó Sósinn mester hozott létre. Az előbbi inkább a művészetre és a költészetre összpontosít, míg az utóbbi sokkal formálisabb.
Avadzsi, az illatok szigete
Füstölőgyártás Avadzsi szigetén. Forrás: awaji-encens.jp
Avadzsi szigete 1850 óta fejleszti a kézműves füstölőpálcika-készítést, és ma a japán termelés 70%-át adja. A szigeten készült illatos faanyagok különösen híresek minőségükről, és az illatok széles választéka található meg ott. A japán füstölő faporok (szantálfa, aloé…), növények, fűszerek és aromák felhasználásával készül.
A kó-si (illatmesterek) továbbadják az ősi tudást, a paszta összeállításától kezdve a pálcikák befejezésén át a műgyanta szárításáig. Megjegyzendő, hogy Avadzsi szigetének erős szelei ideális száradást biztosítanak a füstölőknek.
A japán füstölő ma
Az Edo-korszak és a Meidzsi-éra alatt a füstölő veszített népszerűségéből. Azonban körülbelül száz évvel ezelőtt a nagy mester, Kitó Judzsiró sikeresen újjáélesztette. Az elszigeteltség időszaka után Japán megnyílt a világ felé. A nyugati parfümkultúrából inspirálódva a parfümőr mester zseniális húzással megalkotta a mainicsi kó-t (napi füstölő). Ma a virágos, fűszeres vagy fás jegyeket hordozó japán füstölő világszerte nagy hírnévnek örvend.
Az illatok útja vagy az illatok „meghallgatásának” művészete
A Kódó művészetében az ember meghallgatja az illatokat. Jól olvasta… a japánok nem szagolják, hanem „meghallgatják” őket, mivel a Kódó gyakorlása minden érzékszerv bevonását igényli az illatok finomságának megragadásához.
Az illatszertartás menete
A rendkívül ünnepélyes Kódó művészeti gyakorlat nagy koncentrációt igényel. A rituálé tatamin, aranycsendben zajlik. Az illatmester lassan mozog és leül. Ezután óvatosan előveszi a szertartáshoz szükséges összes felszerelést. Minden mozdulata pontos sorrendben és rendkívüli szigorral történik. A lakkozott eszközöket, faszenet, evőpálcikákat, hamupréseket stb. nagy tisztelettel és finomsággal kezelik.
A mester ezután egy apró darab füstölőfát helyez egy mini csillámlemezre. A füstölőedény mintákkal díszített hamut és üzemanyagként faszenet (vagy bambuszparazsat) tartalmaz. Így a füstölő melegszik, de nem ég közvetlenül, hogy ne változzanak meg az aromák.
Az illatok meghallgatását Japánban évszázadok óta gyakorolják… Forrás: Sam Peet / Culture Trip
A meditációhoz közeli állapotban a résztvevők, négyzet alakban ülve, kézről kézre adják a füstölőedényt. Egyenként belélegzik a Kódó mestere által bemutatott fák füstjét. Egy pontos mozdulatot követve „meghallgatják” az elégetett fákból áradó illatokat, és megpróbálják megjegyezni a jegyeiket. Miután az összes referencia-füstölőt bemutatták, a mester más fákat is körbead, amelyeket a résztvevőknek azonosítaniuk kell.
🤔 Az illatok játéka: Ön fel tudná ismerni őket?
Az öt füstölőből álló játékot Gendzsikó-nak nevezik, míg a három fát tartalmazót Sansukó-nak. Hatféle fa, azaz rikkoku létezik, amelyek hat különböző országnak felelnek meg (Kjara, Rakoku, Manaka, Minaban, Szaszora és Szumotara). Hasonlóképpen öt íz, azaz gomi (keserű, édes, sós, fűszeres, savanyú) létezik. Évek tapasztalata szükséges ahhoz, hogy valaki tökéletesen felismerje a finomságokat.
👁️ A Kódó filozófiája
A Kódó nem csupán egy játék, amely az aromák kitalálásából és a szaglás fejlesztéséből áll. Az illatok ünneplése egy igazi spirituális élmény, amely át van itatva költészettel, ébreszti az érzékeket, és ellazítja a testet és a lelket.
👌 Az illatok útjának 10 erénye
A hiedelmek szerint a Kódó gyakorlása olyan előnyökkel jár, mint a jobb koncentráció, a harmónia érzése, a nyugalom vagy a teljesség. Íme az a 10 erény, amelyet az illatok szertartásának tulajdonítanak.
- Élénkíti az érzékeket
- Megtisztítja a testet és a lelket
- Eltávolítja az elme szennyeződéseit
- Élesíti az elmét
- Küzd a magány ellen
- Csillapítja a stresszt
- Bőségesen használva is kellemes
- Kis mennyiségben is hatásos
- Jól eltartható
- Gyakran használható
A Kódó továbbra is egy ritka és kiváltságos hagyományos művészet, mivel az értékes fák nagyon drágák. Hasonlóképpen, sok tapasztalat szükséges e művészet elsajátításához. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy a japán füstölőt az egész világon értékeljék figyelemre méltó finomsága miatt.
