Mi lenne, ha a kevesebb több boldogságot hozna? A japán életstílus ismét inspirációt nyújt az egész világ számára.
A japán minimalizmus a felesleges dolgok mellőzésének művészete, hogy az igazán lényeges dolgok érvényesülhessenek. Ez az irányzat a művészet, a lakberendezés, a rendszerezés és a filozófia területét is érinti. A végletekig menő egyszerűsítés, a józanság és a szerénység: a minimalizmus a japán kultúra számos aspektusában jelen van, és úgy tűnik, a japánok teljesen beépítették azt az életmódjukba.
A mesterük? Fumio Sasaki, a Japánban rendkívül népszerű „less is more” (a kevesebb több) elv követője, aki a Danshari, egy anyagi és spirituális koncepció mellett teszi le a voksát.
Szóval, hogyan sajátíthatja el Ön is ezt a kifejezetten felszabadító filozófiát? Fókuszban a japán minimalizmus.
A japán minimalizmus: visszatérés a lényeghez
A felesleges dolgokkal való halmozás közben az ember végül elsiklik a lényeg felett. A japánok ezt jól megértették. Ahhoz, hogy erről meggyőződjön, elég ellátogatnia egy hagyományos házba a Felkelő Nap Országában… Nem fog látni semmi felesleges díszítést vagy rendetlenséget. Ma ez a trend továbbra is töretlen népszerűségnek örvend, és egyre több nyugati embert csábít el, akik a fogyasztói társadalom áldozatai. A japán kultúra tükreként a minimalizmust Fumio Sasaki tette népszerűvé, egy egykori rendetlen ember, aki azáltal változtatta meg az életét, hogy művészi szintre emelte ezt az irányzatot.
A hagyományos japán minimalista enteriőr
Letisztult vonalak, a természetes fényt átengedő válaszfalak, semleges tónusok és nyers anyagok… a hagyományos japán házakból nem hiányzik a báj. A természetesség, az egyszerűség és a lényeg az építészetük és a lakberendezésük középpontjában áll.
A mindenütt jelenlévő természet
Japánban a hagyományos lakóhelyeket a józanság és a természetes elegancia jellemzi. Az olyan nyers anyagok, mint a fa, a kő, a papír, a bambusz vagy a rizsszalma az építészet és a lakberendezés fő elemei. Érdemes megjegyezni, hogy a természet a japán kultúrában mindenütt jelen van. Így a szigetország lakói gyakran rendelkeznek zen kertekkel vagy belső udvarokkal. Hasonlóképpen, a padlót általában tatami (font szalma) borítja, kivéve az előszobát (genkan), a mellékhelyiséget és a konyhát.
Egyszerűsített építészet
Odabent azonnal feltűnik a falak hiánya, valamint a berendezés egyszerűsége. A falak helyett tolóajtókat találunk, amelyek lehetővé teszik a terek igény szerinti alakítását. A Shoji olyan fa válaszfal, amelyet washi papírral borítanak, hogy átengedje a fényt, míg a Fusuma átlátszatlan panel.
A szükséges minimum
Megfigyelhető, hogy a hagyományos japán házak dekorációja nagyon letisztult. A bútorok száma egy kézen megszámolható, és inkább a padlószinten helyezkednek el. Semmi sincs ott véletlenül. Minden tárgynak funkcionálisnak kell lennie az adott helyiségben.
Így a hálószoba csak az alváshoz szükséges dolgokat tartalmazza. Ez egy ágyat vagy egy egyszerű, közvetlenül a padlóra helyezett futont jelent, amelyet napközben egy szekrénybe tesznek el. A fürdőszoba csak egy „Ofuro” nevű fa fürdőkádat, valamint egy mosdókagylóval ellátott öltözősarkot tartalmaz. A nappaliban a bútorzat egy Kotatsu-ra, egy fűtőtestként is szolgáló dohányzóasztalra, valamint Zabutonokra, az asztal körüli téglalap alakú párnákra korlátozódik, amelyeken étkezhetnek vagy végezhetik teendőiket. A dekoráció legfontosabb eleme kétségtelenül a Tokonoma, egy megemelt tér, amelyet a művészetnek szentelnek, ahol egy festményt, kalligráfiát vagy virágkompozíciót (Ikebana) állítanak ki.
Fumio Sasaki, a 2.0-ás minimalisták vezetője
Fumio Sasaki. Forrás: https://twothirds.com/blogs/journal/fumio-sasaki-longing-for-less
Ismeri ezt a japán szerzőt, a japán minimalizmus sztárját? „L’essentiel et rien d’autre” című bestsellere több mint 250 000 példányban kelt el Japánban. Népszerűsége ellenére Fumio Sasaki szerény ember maradt. Bizonyítékként havonta alig 800 euróból él egy kis lakásban, és ruhatárában nem tart többet négy nadrágnál és három pólónál! Egy olyan világban, ahol a média befolyása folyamatosan a fogyasztásra ösztönöz, a szerző inkább elszakad az anyagi dolgoktól, hogy teljes mértékben az emberi kapcsolatoknak, az utazásnak és a természetnek szentelje magát.
Ez a fiatal, negyvenes éveiben járó minimalista olyan helyen él, amely mentes a csecsebecséktől és egyéb hiábavalóságoktól, így otthon csak a lényeges dolgok találhatók meg: egy íróasztal, egy ágy, egy asztal, néhány könyv, egy laptop és a tisztálkodáshoz szükséges eszközök. Fumio Sasaki megdönthetné a világ leggyorsabb költözésének rekordját. Pedig a mai mosolygós és derűs ember nem mindig volt ilyen. Fiatalkorában kifejezetten bulizós volt. Ráadásul ez a gyűjtögető ember hajlamos volt halmozni a tárgyakat. Egy nap elege lett abból, hogy annyi rendetlenséget lát maga körül, és rájött, hogy túlságosan ragaszkodik a dolgokhoz. Így fordult a minimalizmus felé, és egy teljesen más életmódot vett fel. Azáltal, hogy megszabadult a holmijaitól, Fumio Sasaki tisztábban látta mélyebb értékeit és személyiségét. Így felfedezve önmagát, boldogabbnak érzi magát.
A Danshari, a japán minimalista rendszerezés művészete
A Danshari egyszerre gyakorlatias és spirituális életmód, amely megkérdőjelezi a tárgyakhoz és az anyagi világhoz fűződő viszonyt a túlfogyasztás társadalmában. A felesleges dolgoktól való megszabadulással az elme is megszabadul a környezet negatív terheitől. Az anyagi renden túl a koncepció célja a teljesség elérése azáltal, hogy megszabadulunk mindattól, ami haszontalan, legyen szó anyagi vagy érzelmi szempontról.
A Danshari eredete és etimológiája
A Danshari 断捨離 3 kandzsiból áll, amelyek jelentése rendre: „Elutasítani”, „Kidobni” és „Elszakadni”. A zen buddhizmusból és a Wabi-Sabi-ból, az egyszerűséget és a tökéletlenséget tisztelő esztétikai koncepcióból származó Danshari a japán minimalista irányzat szívében áll. Ez a filozófia, amely az anyagiasság elhagyását hirdeti a belső béke megtalálása érdekében, három pilléren nyugszik: „Elutasítani a halmozást”, „Kidobni a felesleges dolgokat” és „Elszakadni az anyagiaktól”. Ezenkívül a Danshari inspirálta a Hideko Yamashita által feltalált rendszerezési módszert, aki az első tanácsadó volt ezen a területen.
Danshari módszer: néhány betartandó szabály
Marie Kondo és híres Konmari módszere után a rendszerezés még sosem volt ennyire népszerű Japánban. 2016-ban Hideko Yamashita a maga részéről feltárta előttünk a rendezett otthon titkait, egy spirituális megközelítéssel.
A „DanShaRi, L’art du rangement” (Danshari, a rendszerezés művészete) című könyvén keresztül a szerző feltárja, hogyan szabadulhatunk meg a feleslegtől és nyerhetünk boldogságot egyszerűen 3 szabály betartásával:
-
Elutasítani, hogy tárgyakat vigyünk haza
Magától értetődik, hogy a csecsebecsék és egyéb haszontalan dolgok otthonunkba való behozatalának elkerülése a rendszerezés alapja. -
Megkérdőjelezni az anyagi dolgokhoz való ragaszkodásunkat
Ahhoz, hogy ne halmozzunk fel holmikat, szükség lehet arra, hogy elgondolkodjunk a tárgyakhoz fűződő viszonyunkon, és visszanyerjünk egy bizonyos távolságot az anyagiaktól. -
Elszakadni a fogyasztási vágytól
A kényszeres vásárlás elkerülésével, még akkor is, ha a média folyamatos fogyasztásra ösztönöz minket, visszanyerjük a szabadságunkat.
Mint láthatja, ez a három követelmény segít abban, hogy otthonát rendben és élhetően tartsa, miközben egy derűsebb élet felé vezeti Önt.
A Ma, a japán minimalizmus filozófiája
A Ma 間 egy nagyon jelenlévő koncepció a japán kultúrában, különösen a művészetben. A „köztes tér” vagy „távolság” jelentésű Ma nem más, mint az üresség, amely harmóniát teremt. Tudja… az a kis eltolódás, amely kiemeli a kompozíciót. Az ikebana, a kalligráfia, a zen kertek és az építészet teljes mértékben kihasználja ezt az esztétikai fogalmat. Hasonlóképpen, a Ma annyira beépült a szigetországba, hogy még a társadalmi kapcsolatokban is megtalálható: ez a megfelelő távolság, amelyet másokkal tarthatunk.
Valójában nem is igazán ürességről van szó, hanem inkább arról a térről, amely két tárgyat vagy két hangot köt össze. A Ma nemcsak térbeli fogalom, hanem időbeli koncepció is, amely a ritmushoz hasonlítható. Minden zenész tudja: egy csend vagy egy szünet kiváló módja a ritmus megteremtésének. A művészek és értelmiségiek magukévá tették ezt a japán minimalista koncepciót, amely úgy tűnik, átlépte a határokat. Ennek eredményeként a Ma Nyugaton is megtalálható számos területen, mint például a zene, a tánc, a filmművészet, a fotózás és az építészet. 
Cikkünk lezárásaként: a bőség érzése nem tesz boldogabbá, ellentétben azzal, amit gondolhatnánk. Stressz, mentális teher, kényszer – ennek tesszük ki magunkat, amikor túlzásokban élünk. A fogyasztói társadalommal szemben a japán minimalizmus arra törekszik, hogy a birtoklástól való megszabadulásban találja meg a boldogságot. Minden arra utal, hogy az igazi gazdagság nem abból származik, amink van, hanem abból, ami feltár minket.
